nagypéntek 2020

Nagypénteki gondolatok

Jézus egy pénteki napon halt meg. A Szövetség népe számára a szombatot megelőző nap a készület napja. Mindegyik evangélista emlékeztet erre minket. Szent János háromszor is megismétli, külön kiemeli, hogy az a szombat nagy nap volt, a Húsvét készületnapja.
Jézus halála is egy ilyen készület. Egyszerre közönséges és rendkívüli. Közönséges, mert alázattal beleíródik abba az évente ismétlődő rendbe, mely meghatározza Peszách megtartásának körülményeit és egyszerre rendkívüli, mert egyszeri, soha meg nem ismételhető elemekkel bővül, az utolsó vacsora elköltésétől a kereszthalálon át Jézus feltámadásáig.
A készület napja volt: hogyan lehetne ennél jobban kifejezni azt, hogy nem értünk el a történet végéhez? A keresztre feszítést nem választhatjuk el Húsvét ünneplésétől! A csütörtöktől vasárnapig tartó ívet nem szabhatjuk szét alkotó elemeire!
A halált pedig nem homályosíthatjuk el és takarhatjuk ki!
Előkészülhetünk. Várakozhatunk. Lehet bátorságunk várakozni.
Egységben megélni ezt a három napot. Jézus utolsó vacsorájától Húsvét hajnaláig, közben ezzel a botrányos, titokzatos halállal.
Kedves Testvérek, a liturgia ezen a ponton kinyilatkoztatás erejével hat.
Az Egyház liturgiája sohasem akarta történeti hűséggel megismételni a valaha történteket, hogy Isten kedvében járjon.

A készületben öröm rejlik. Ezt mindannyian megtapasztaltuk már. Egy ünnep, egy esküvő, egy út előkészítésében rengeteg öröm van.
Keresztényként élni meghívást kapunk arra, hogy ezzel az örömmel lélegezzünk, a hit örömével. Ez a hit nem szünteti meg a halált, nem szünteti meg a gyászt, a hiányt, még a halálfélelmet sem, amelyen Jézus is átment; de valahogy mégiscsak jelen marad, felülírja a világunkat megrázó fájdalmakat.
Ma azonban Nagypéntek van. És minden szép szó mellett ott marad ez a borzasztó szenvedés, ez az embertelen megaláztatás, ez a teljes kiszolgáltatottság, mint amilyet egy kéz nélküli ember élhet át.

Nem lehetne ez másképp? Olyan bensőséges, olyan gyönyörű a Nagycsütörtöki vacsora. Olyan felejthetetlenek Jézus szavai: „Ne nyugtalankodjék szívetek, Atyám házában sok hely van… barátaimnak mondalak titeket… úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket…”
Nem folytathatnánk Húsvétvasárnappal? Miért a Nagypéntek?

Jézus, ne menj le a kertbe!
Ne menj le a Getszemáni kertjébe napnyugtával!
Ha nem megyek le a kertbe az éjszaka közepén,
Ki hozna fel titeket a Paradicsom fényességébe?
Lemegyek a kertbe az éjszaka közepén.

Jézus, ne engedd, hogy megkötözzék a kezedet!
Ne engedd szó nélkül, hogy megkötözzék a kezedet!
Ha nem engedem meg, hogy megkötözzék a kezemet, mint egy tolvajnak,
Ki tudná lerombolni a börtönöket, amelyekbe bezárkóztatok?
Megengedem, hogy megkötözzék a kezemet mint egy tolvajnak.

Jézus, ne feküdj fel arra a keresztfára!
Ne feküdj fel arra a keresztfára, hogy meghaljál rajta!
Ha nem fekszem fel arra a keresztfára mint egy madár,
Ki óvna meg titeket a pokoltól, ahová tartottatok?
Felfekszem arra a keresztfára mint egy madár.

Jézus, ne hagyd, hogy átszúrják a szívedet!
Ne hagyd, hogy a hóhér átszúrja a szívedet!
Ha nem hagyom, hogy átszúrják a szívemet, mint egy érett gyümölcsöt,
Ki mosna meg titeket vérben és vízben hogy meggyógyuljatok?
Hagyom, hogy átszúrják a szívemet mint egy érett gyümölcsöt!

Jézus, ne szállj le a sírba,
Ne szállj le a sírba, amit ástak!
Ha nem szállok le a sírba, mint egy búzaszem,
Ki fogja kihozni élettelen testeteket a sírból?
Leszállok a sírba, hogy ott nyugodjak.

Krisztus lement a kertbe,
Krisztus engedte, hogy megkötözzék a kezét,
Krisztus a keresztfán akart szenvedni,
Krisztus hagyta, hogy átszúrják a szívét,
Krisztus a sírban nyugodott!