Nagyböjti gondolatok 9.
„Hát ti kinek tartotok engem?” Lk.9.20.
A kilencedik fejezet nagy kérdését mondja ki Jézus: kinek tart engem a sokaság? Ebben a fejezetben már ismerik a tömegek Jézust: özönlenek hozzá egész Izraelből. Folyamatosan beszél nekik Isten országáról; nagyobbnál nagyobb csodák híre terjed: a betegek meggyógyulnak, többezer éhezőnek ad bőséggel kenyeret. Ki az, aki erre képes? Izrael történetében, az emberek emlékezetében nagy elődök: próféták, kiválasztottak sokasága él. Vajon ezek egyike lenne Jézus? Hatalmasat mond ki valaki és nem is téved, ha a próféták sorába állítja Jézust. A próféta Isten embere, aki teljesen ráhagyatkozik a Lélek vezetésére, a Lélek sugallatára és csak azt teszi, csak azt mondja, amit onnan Felülről kap. A Názáreti Jézus ebbe a sorba illeszkedik valami döntő többlettel: Őt előre megjövendölték, benne az Írások beteljesednek, Ő Isten megígért Felkentje, görögül Krisztusa, héberül Messiása. Hatalmas ez az örömhír: eljött, itt van közöttünk. Szelíden jött, nem erővel, nem hatalommal. Mert a hatalom félelmet szül. Jézus pedig nem a hatalom, hanem a szeretet nyelvén szólt hozzánk. Ezért a kérdés ma is húsbavágó: te kinek tartod Jézust? Mert annak függvényében tud cselekedni az életedben, hogy kinek tartod. Ha egy bölcs tanítónak, akkor bölcs mondásokat tanulhatsz tőle. Ha egy prófétának a sok közül, akkor a prófétának kijáró hatalmat adsz magad fölött Jézusnak. Az Ő teljességét azonban csak akkor tudod befogadni, csak akkor tud jelenvalóvá válni életedben, ha felismered és elfogadod benne a megígért, várva várt Messiást, akiben beteljesedtek az ígéretek. Ez a Jézus ma is él. A vele kötött szövetségünkben rejlő erő az élet teljességét tartogatja számunkra. Most és mindörökké.
