Nagyböjti gondolatok 7.
„Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Lk.7.19.
Keresztelő Szent János egész élete Jézusról szólt. Egészen rendkívüli küldetése volt. Már anyja méhében eltelt Szentlélekkel és valami elképesztő vonzerővel hirdette az igét: térjetek meg, az idő betelt, eljön a Messiás! A megígért, a várva várt, akit a próféták megjövendöltek: itt áll a küszöbön. A Jordánnál rá is mutat, kihirdeti : Íme az Isten báránya. Aztán utoléri a próféták szokványos sorsa. A hatalom számára kellemetlenné válik. Hogyan is tűrhet meg egy zsarnok szabad lábon valakit, aki nyilvánosan megfeddi vérfertőző kapcsolata miatt? Heródes börtönbe veti. És a börtön mindenkit megvisel, mindenkit próbára tesz. A börtönben elkezdi gyötörni egy égető kérdés: valóban Jézus az eljövendő? Valóban ő a megígért Messiás, Isten felkent szolgája? Mert ha nem, akkor egész élete, egész működése felesleges volt, egyszerűen tévedett és hiába volt minden erőfeszítése, lemondása, aszkézise. Az egész élete válik értelmetlenné ebben az esetben. Ezért küldi el a számára legfontosabb kérdéssel tanítványait Jézushoz.
Első megközelítésre Jézus érthetetlenül viselkedik. Úgy tűnik, hogy nem nagyon akar foglalkozni János tanítványaival. Nem válaszol nekik, hanem először meggyógyítja az éppen ott tartózkodó betegeket, majd csak utána szól a tanítványokhoz és csak annyit mond nekik, hogy mondják el Jánosnak amit láttak. János égető kérdésére miért nem mond egy egyenes választ: igen vagy nem? Miért csak akkor kezd el beszélni Jánosról, amikor a követek már elmentek? Nem lett volna vigasztaló erejű János számára a börtönben, ha azzal térnek vissza a tanítványai, hogy azt mondta Jézus róla: „Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta nála”?
Jézus ennél sokkal nagyobb üzenettel küldi vissza a tanítványokat Jánoshoz. János próféta volt, aki olvasta és minden bizonnyal kívülről ismerte a Biblia nagy prófétáit. Azaz, amikor beszámolnak neki arról, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot, akkor tudta, hogy ezzel üzente meg neki Jézus: az Írás beteljesedett, Ő Izrael várva várt Messiása, nem kell mást várnia! Más szóval Jézus nem egyszerűen megvigasztalta Jánost, hanem sokkal maradandóbbat tett: visszairányította János figyelmét Isten igéjére. A mi szavunk, bármilyen nemes is lett légyen az, elszáll. Isten igéje azonban megmarad örökké. Ha Keresztelő János a figyelmét ismét Isten igéjére irányítja, akkor az el fogja kísérni mindvégig.
Ez a hatalmas tanítás ebben a történetben: irányítsuk figyelmünket Isten igéjére, mert az nem változik. Minden összeomolhat körülöttünk, munkahelyek szűnhetnek meg, rendszerek omolhatnak össze, határok változhatnak, az alkotmányt újra írhatják; Isten igéje nem változik meg. És aki hittel befogadja az soha nem fog csalatkozni benne. Sziklára építi házát.
