Böjti gondolatok 2.
Folytatom a tegnap megkezdett sorozatot. Minden nap Szent Lukács evangéliumának következő fejezetét olvassuk el, én ebből 1 mondatot emelek ki és fűzök hozzá néhány gondolatot.
„A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.” Lk.2.41.
Szent Lukács evangéliumának második fejezete is azon fejezetek közé tartozik, melyeket Karácsonykor szoktunk olvasni. Az üzenete azonban messze túlmutat azon, az év minden napjára szól. Én most egyetlen szempontra szeretném felhívni a figyelmet: Mária és József kapcsolatára. A megváltó születésének örömhíre akkora, Mária öröme és hálaéneke oly erős, hogy el szoktunk feledkezni egy másik szereplőről: Józsefről. Szent József ábrázolása számomra gyakran egy réveteg, mulya, ábrándozó embert mutat, holott József egy elképesztően bátor, határozott, igazi férfi, igazi családfő. Az, hogy képes volt a Lélek szavát meghallani, az, hogy szerelmesen szerette Máriát, semmit sem vesz el férfiasságából, sőt, sorsfordító döntéseket hozott mindig a maga idejében: menekülés Egyiptomba, majd évekkel később visszatérés Názáretbe. Lk.2-ben mindig teljes egységben látjuk Józsefet és Máriát, a szülők mindig teljes egyetértésben vannak a gyermek Jézus mellett. Mária háláját a születés fölött, Mária helytállását nem tudom elképzelni József biztonságot adó jelenléte nélkül. Mekkora példa! Vigyázzatok kapcsolataitokra; házastársak, szerelmes szeretettel figyeljetek egymásra!
