Nagyböjti gondolatok 19.

„Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket?” Lk.20.2.

A próféta ritka kivételtől eltekintve mindig kellemetlen a hatalom számára, mert nem tudja ellenőrizni. A próféta nem azt mondja, amit a hatalom szeretne hallani, hanem azt, amit a Lélektől kap. Valami ilyen játszódik le itt is. Itt van egy ember – Próféta? Tanító? Rabbi? – aki a legmeghatározóbb, legnagyobb figyelemmel, legnagyobb érdeklődéssel követett emberré válik Izraelben rövid idő alatt. A vallási hatalom képviselői nem tudnak mit kezdeni vele. Bár többször próbálkoznak, mégsem tudnak fogást találni tanításán. Hiába figyelik cselekedeteit, azok mindig egyenesek, mindig a szegények, betegek érdekében történnek olyannyira, hogy nekik, akik ismerik az Írásokat, ha őszinték akarnak maradni magukhoz fel kell tenniük a kérdést: nemde Jézus a megígért Messiás?
Csakhogy a hatalom könnyen torzít. A vallási elöljárók Jézusban veszélyt látnak. Nemcsak szokásokat feszeget – szombaton gyógyít –, de ennél valami súlyosabbat is elkövet: a templom területére teszi a lábát. Megtisztítja. Ott tanít (nyilván az előcsarnokban). Ez már az ő közvetlen területüket érinti, az ő bevételüket, az ő megélhetőségüket, az ő fenségterületüket. És elhallgattatják a bensejükben egészen bizonyosan megszólaló szót, melyre hallgatva felismerhetnék Jézusban az Örökkévaló várva-várt ígéretét.
Urunk, adj nekünk gyermekien tiszta, nagy bizalmat a szívünkben, hogy soha se hallgattassuk el szavadat! Adj nekünk nyitottságot, hatalmas halló fület, hogy semmi és senki se tudja elnémítani bennünk életet adó igédet!