Nagyböjti gondolatok 15.

„Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák.” Lk.15.1.

Miért van az, hogy Jézus környezetében oly gyakran találunk mindenféle zűrös elemet? A társadalom peremére szorultakat; az elnyomó, idegen hatalommal kollaboráló vámosokat; bűnösöket, olykor még prostituáltakat is? Jézus ismerte az Írásokat. Lehetett volna egy elismert, mindenki által nagyra tartott tanítója, rabbija Izrael közösségének 2000 évvel ezelőtt azáltal, hogy gondosan kiválasztott, jó hírű családok jól nevelt sarjaival veszi körül magát. Ehelyett úgy tűnik válogatás nélkül enged magához mindenféle gyanús alakot. Több fordítás egyenesen úgy hozza ezt a verset, hogy az összes vámos és bűnös Jézushoz ment. Három gondolatomat szeretném megosztani ezzel kapcsolatban:
Számomra felettébb nyugtalanító, állandó önvizsgálatra késztető Jézusnak ez a magatartása. Ma is körülvesznek minket a társadalom peremére szorult emberek. Hajléktalanok és prostituáltak és olyanok, akik nyilvánvalóan rossz útra tértek. Hogyan kell rájuk tekintenem? Hogy tudok úgy viszonyulni hozzájuk, hogy ne én süllyedjek le az ő szintjükre, hanem kiutat, felemelkedést, valami szépet, jót és vonzót mutassak nekik? Hogyan tudok én hitelesen segíteni?
Sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba. Tanítok. Vannak okos, tehetséges, csillogó szemű diákjaim, akiken látom, hogy örülnek minden jó szónak. És vannak érdektelennek tűnő, lustának, kedvtelennek látszó apatikusok. Jézus nyilvánvalóan senkiről se mondott le, még a nyilvános bűnösökről sem. Hogyan tudok úgy beszélni az evangéliumról, hogy a legfásultabb diákom is felkapja a fejét és elkezdjen figyelni?
Amikor magam alatt vagyok, amikor elszomorodom a körülöttem lévő világ folyásán, akkor olyan jó arra gondolni, hogy Jézus rólam se mond le, engem is befogad a hallgatóságába és nekem is el kezdi mesélni: „Egy embernek volt két fia.”