Nagyböjti gondolatok 1.
Kedves Lányok és Fiúk! Kedves Szülők! Kedves Kollégák!
Különös időket élünk. Életemben első alkalommal megy úgy a tanítás, hogy üres az iskola. Életemben első alkalommal tartottam úgy órát, hogy nem láttam a diákokat, akikre lélekben figyeltem. Behúzódtunk az otthonainkba. Nem önként választottuk. De mi lenne, ha megkeresnénk ennek az előnyeit? A nagyböjt hátralévő napjaira egy belső utazásra hívlak titeket. Olvassuk el minden nap Szent Lukács evangéliumának 1 fejezetét! És mire a végére érünk, mire eljutunk Jézus halálból való feltámadásáig, akkor Húsvét lesz.
Én segítségképpen minden nap 1 mondatot, 1 verset ki fogok emelni a fejezetből és fűzök hozzá pár gondolatot. Kezdjük.
Lk. 1,1-4: 1Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket 2aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,3számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil, 4hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
Szent Lukács evangéliumának első két fejezete a gyermekségtörténettel, Jézus születésével foglalkozik. Karácsonykor mindig olvasunk 1-2 szakaszt ebből. És emiatt könnyű elsiklani az evangélium bevezető mondatát, amelyik pedig rendkívül sokat mond nekem. A 21. század információ-dömpingjében mindannyian tudjuk, mennyire fontos egy forrás megbízhatósága. Nos, pont emiatt kiemelkedően fontosak számomra az evangélium e bevezető sorai. Mert nemcsak arra mutat rá, hogy az evangélium minden sora mögött szemtanúk sokasága áll, hanem arra is, hogy írt Szent Lukács. A fejezet legelső, hatalmas, összetett mondatának a közepén van az a tagmondat, melyet magyar bibliafordításaink valahogy így szoktak hozni: „mindennek pontosan utánajártam”. Amikor igazán mélyen meg akarok érteni egy bibliai verset, szeretem megnézni az angol, francia fordításokat is. Az egyik mérvadó angol fordítás, a King James így hozza: „having had perfect understanting” – „mindent tökéletesen megértettem”. Ez a fordítás valami nagyon fontosra irányítja rá a figyelmemet. Az evangélistát a Lélek vezeti amikor ír. Nemcsak a történeti eseményeket írja le, hanem azok miértjét is. Ezért csúszik ki Jézus a történészek kezéből. Mert bár Jézus Krisztus belépett a mi történeti időnkbe, itt élt közöttünk, hirdette az Ország örömhírét szóval és tettel; minden szavának és cselekedetének van egy olyan jelentéstartalma, amely meghaladja a szövegkritika hagyományos módszertanát. A teljes jelentését csak a Lélek által foghatjuk fel.
