Erdélyben jártunk, barátokat találtunk

„…a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,…”

 

A Szent Benedek Iskola kiskunfélegyházi diákjai olyan szerencsések, hogy van egy testvériskolájuk Segesváron. Hosszú évek óta márciusban az arra érdemes diákok ellátogathatnak ebbe a gyönyörű szász városba és Erdély más helyeire. Így volt ez most is a kiválasztottak örömére. A korai ébresztő nehézségeit feledtetve, ajándékaként kaptuk, hogy láthattuk a hajnalhasadást, ahogy a nap átveszi az uralmat a sötétség felett.

Az út eleje hosszúnak tűnt, de amint átértünk a határon, mindenki egyre izgatottabban várta a megállóhelyeket és a látnivalókat. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, szikrázó napsütésben láthattuk Nagyszalontán, Arany János szülővárosában a híres Csonka tornyot, a történelmi Erdély kapujának nevezett Királyhágó gyönyörű hegyeit és a körösfői négy fia tornyos református templomot. Károly Károly a körösfői templom tiszteletese mutatta be a látnivalókat. A kazettás mennyezet, a csodálatosan szép varrottasok, az orgona, a református vallás jelenlévő jelképei, az ottani atmoszféra mindenkire nagy hatással volt. Megcsodáltuk a helyi kézművesek munkáját is a kirakodóvásárban.

Kolozsvár, az erdélyi magyar kultúra fellegvárát vettük célba a továbbiakban. Ez az a város, mely olyan finom érzékkel elegyíti magában a régit és az újat, a keletit és a nyugatit, a románt és a magyart. Kezdve az 1400-as évek ikonikus épületétől, Mátyás király szülőházától, a kommunizmus kockaépületein keresztül egészen a legmodernebb irodaházakig. A klasszikus éttermektől, az utcai árusokon át az újhullámos kávéházakig. Megnéztük a Mátyás téren a Szent Mihály-templomot és a Mátyás-szobrot is.

Ezt követően a késő esti órákban érkeztünk meg Segesvárra, a Gaudeamusz szórvány- kollégiumba, ahol vacsorával és nagy-nagy szeretettel vártak bennünket a testvériskola diákjai és tanárai. Részt vettünk egy ismerkedési esten, amit az ottani diákok szerveztek a tiszteletünkre. Mindenkinek tetszettek a közös játékok és a kedves fogadtatás.

Március 15-én reggel nagy izgalommal kezdtük a színpad díszletezését és a próbát. Tudtuk este nagyon jól kell előadni a műsorunkat, nem vallhatunk szégyent a segesvári magyarok előtt. 11 órától városnézésre indultunk, az idegenvezetőnktől, Molnár Annamária tanárnőtől megtudtuk, hogy Segesvár a Segesd-patak Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik. Ősidők óta lakott hely, a rómaiak idejében katonai őrhely volt. A honfoglaláskor bolgár-török népesség lakott a környéken. A mai várost a XII. században alapították a magyar királyok által betelepített szászok. A Szász szék központja lett. Első favárát a tatárok pusztították el, kővárát ezután építették föl fokozatosan. Összesen 14 bástyája volt, minden bástyát egy-egy céh védett és tartott karban. 9 bástyája ma is áll.

A meredek utcácskák, a középkori házak kissé lepusztult állapotukban is igen hangulatosak. Nagyon látványos a XIV. századi óratorony, az egykori városháza. A XVII. századi óra ablakában naponta más-más festett kis szobor jelenik meg, éjfélkor váltják egymást.

Az óratorony mellett áll a XV. századi kolostortemplom. A legmagasabb részen van a XIV-XVI. századi evangélikus vártemplom.

A közös ünneplés 15 órakor kezdődött a várban, ahol megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot, majd elindultunk Fehéregyházára. Ismeretessé vált számunkra, hogy 1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem apó által vezetett magyar sereg. Az ütközet feltételezett színhelyén, Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk. Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár lírikust. Sírhelye ismeretlen, de a legtöbb kutatás azt igazolja, hogy azon a mezőn található.

Sokan gyűltünk most is össze, hogy nemzeti ünnepünkön tisztelegjünk a hősök előtt. Iskolánk egyik tanulója, Rázsi Ádám mondott verset az ünnepi alkalommal. Koszorúzás után Segesváron előadtuk a 11.B osztályos tanulók műsorát, melyet a helyiek nagy tapssal és elismerő szavakkal köszöntek meg.

Az előttünk állók napokra kirándulást terveztünk a Csíki és a Gyergyói-medencékbe. Reggel meglátogattuk a Csíki sör Manufaktúrát ahol láthattunk jól szervezett munkát, lelkes munkatársakat és nem elhanyagolhatóan finom végtermékeket, úgy mint például az áfonyás sört. Ezt követően betértünk Csíksomlyóra. Itt tartják, minden évben a csíksomlyói búcsút. 1567-ben kezdődött a székelyek katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata. 1990-től már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált.

A következő állomásunk a Békás-szoros volt.

A Békás-patak mentén gyalog sétáltunk Európa egyik természeti ritkasága, a Békás-szoros felé. A mészkőbe vájt hasadékvölgyet nyomasztóan magas és szinte függőleges sziklaszirtek szegélyezik. Zúgó hegyi patakok, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok, melyeknek látványát csak a helyszínen sétálva élhetjük át igazán.

A Gyilkos-tó felől ereszkedtünk a szoros felé. Az út bal oldalán először a Tündérkert sziklái kísértek bennünket, majd nemsokára egy monumentális sziklaképződmény tűnt föl, a tetején óriási kereszttel. A sziklaóriás az Oltárkő, amelynek 1156 m magas ormát először 1935-ben mászták meg erdélyi magyar alpinisták. A völgy egyre jobban szűkült. Kétoldalt mellettünk 200-300 m-es függőleges sziklafalak, amelyek tövében elementáris erővel szorít magának helyet, a vágtató Békás-patak. Kitértünk egy kisebb túrára, ami mindenkinek jólesett, pedig jeges volt a lábunk alatt a talaj és emelkedőkön kapaszkodtunk fel. Ha azt hinnénk, hogy nem lehet a látványt fokozni, akkor tévedünk. A Békás-patak hídját elérve, ahol a Kis Békás ömlik bele, tetőzik a látványosság. A Pokol kapuja nevű helyen álltunk, amit neveznek a Pokol tornácának is.

Tovább utazva a Gyilkos-tó befagyott, havas, téli világa fogadott bennünket. Megismerkedtünk a tó legendájával és hócsatát vívtunk egymással. Ekkorra már beesteledett, és igyekeztünk szálláshelyünk felé.

Másnap ellátogattuk Gyergyóditróba, a Gyergyói-medence második legnagyobb településére. Megnéztük az Erdő Háza tematikai központot. Itt, bemutatták nekünk a gyergyói erdők élővilágát, a térség őshonos állatait, az itt fellelhető növényeket. Ezután megcsodáltuk a katolikus templomot, ahová 5000 ember is befér.

Gyergyóremetén, a környéken csak „házicsokigyárnak” nevezett üzembe látogattunk el, majd kimentünk a templomdombra, ahonnan gyönyörködtünk a tájban és érdekes dolgokat hallottunk a Maros mellett élő emberek hajdani életéről.

Ezt követte Marosvécsen a Kelemen-kastély meglátogatása, amely az erdélyi reneszánsz építészet egyik jellegzetes példája. Nagy Kemény Géza báró úr fogadta és kalauzolta a csoportunkat.

Gyorsan repültek az órák ebben az öt napban, gyűjtöttük az ismereteket, az élményeket, csodáltuk az erdélyi táj szépségét, a diákok között barátságok szövődtek. A hazafelé vezető úton az utazástól fáradtan, de élményekben gazdagon emlékeztünk és idéztük fel az elmúlt napok eseményeit.

Folytatás áprilisban, amikor Kiskunfélegyházán viszonozhatjuk a segesvári testvériskola diákjainak és tanárainak mindazt, amit kaptunk az együtt töltött napokban.

Kiskunfélegyháza, 2018. március 21.

Andrásiné Czirle Katalin

« 1 A 2 »